Aranyos kölyökkutya közelről, a mancsát pihenteti – „Legnépszerűbb kutyás idézetek” felirattal

Legnépszerűbb kutyás idézetek

Völgyeken át és dobogó hidakon át és hűvös kertek mentén futottam lángvető porban a zörgő kocsi mellett. Futottam, fuldokoltam, bordáim közül víz szakadt, a porba-fénybe lógó nyelvvel hullattam izzadságomat. Senki sem hívott, senki nem küldött, nem is nézett reám, fent részegen dalolt a gazda, futottam a gazda után. Ugrottam, bukfenceztem is, a szekér felhők között dörgött – szóltam volna: jaj! – s újra: jaj! torkom rekedten hörgött. Zihálva, futva tértek udvarba végre a lovak, leszállt a gazda és megindult az árnyékos tornác alatt. Léptem dülöngve én is, végre lábához hullni boldogan – lehullni és felugrani, ha csak egy kívánsága van. Nyíva röpültem ki az ajtón, ahogy vadul belémrugott – zuhant szívem az éjszakában, akár ti, hulló csillagok.

Völgyeken át és dobogó hidakon át és hűvös kertek mentén futottam lángvető porban a zörgő kocsi mellett. Futottam, fuldokoltam, bordáim közül víz szakadt, a porba-fénybe lógó nyelvvel hullattam izzadságomat. Senki sem hívott, senki nem küldött, nem is nézett reám, fent részegen dalolt a gazda, futottam a gazda után. Ugrottam, bukfenceztem is, a szekér felhők között dörgött – szóltam volna: jaj! – s újra: jaj! torkom rekedten hörgött. Zihálva, futva tértek udvarba végre a lovak, leszállt a gazda és megindult az árnyékos tornác alatt. Léptem dülöngve én is, végre lábához hullni boldogan – lehullni és felugrani, ha csak egy kívánsága van. Nyíva röpültem ki az ajtón, ahogy vadul belémrugott – zuhant szívem az éjszakában, akár ti, hulló csillagok.

👁️ 3Megnyitás →
És amikor így láttam őt: fiatalon, lelkesen és hittel telve, amint a kifáradhatatlan természet mélyéről mintegy az élet egészen friss híreit hozza nekem; bizalommal és csodálkozással eltelve, mintha fajtájából ő érkezett volna elsőként, hogy birtokba vegye a Földet, és mintha még mindig a világ teremtésének első napjait élnénk, irigyeltem bizonyosságának örömét. Összehasonlítottam azt az ember sorsával, aki még mindig minden oldalról a sötétségbe tapogatózik, és azt mondtam magamban: a kutya, amely jó gazdára talál, kettejük közül a boldogabb.

És amikor így láttam őt: fiatalon, lelkesen és hittel telve, amint a kifáradhatatlan természet mélyéről mintegy az élet egészen friss híreit hozza nekem; bizalommal és csodálkozással eltelve, mintha fajtájából ő érkezett volna elsőként, hogy birtokba vegye a Földet, és mintha még mindig a világ teremtésének első napjait élnénk, irigyeltem bizonyosságának örömét. Összehasonlítottam azt az ember sorsával, aki még mindig minden oldalról a sötétségbe tapogatózik, és azt mondtam magamban: a kutya, amely jó gazdára talál, kettejük közül a boldogabb.

👁️ 2Megnyitás →