Legnépszerűbb kutyás idézetek

A meséknek van igazuk: a fáknak lelkük van. A kutyák pedig nagy tanítómestereink lehetnek. Sokat tanulhatunk tőlük. Bizonyos keleti felfogások szerint egy-egy guru kutyának születik a tanítványa mellé, azért, hogy megtanítsa Őt a szeretetre. Ott baktat mellette szótlanul, bölcsen, vagy koldul vele az utcán. Elvárja, hogy az gondozza, időt áldozzon rá. Néha többet, mint egy gyerekre. Cserébe hűséges, és feltétlen szeretetet ad. A legtöbb kutyus: jó. Olykor valóban bölcs is, egy nagy lélek „mahatma”. Néha egy négylábú több dologra tanít, mint egy egyetemi professzor
A tél szorítása markolja világunk, mínuszok repkednek, dideregve fázunk! Az ember ilyenkor elbújik vackába, ahol melegséget duruzsol a kályha. De ha tüzet gyújthatsz, szívedben is tedd meg, adj kis melegséget drága, jó ebednek! Engedd be kutyádat, s ne csak a szívedbe, ne legyen odakint, fagyban számkivetve! Az ember barátja, hű és őrző társa, engedd, hogy a szíved emberségét lássa. A fagy szorítása ne gyilkolja testét, legalább adj neki melegedő estét. Ne fázzon odakint, ne hagyd hogy megfagyjon, néhány éjszakára melegedőt kapjon! Engedd, hogy bejöjjön, úgy sincsen jobb nála, s látod majd a szemén ott csillog a hála!