Kutyás irodalom

A kutyás irodalom olyan idézeteket gyűjt össze, amelyekben a kutya nemcsak szereplőként jelenik meg, hanem fontos hangulati, érzelmi vagy gondolati elemmé válik. Az irodalmi kutyás idézetek gyakran többet mondanak egyszerű állatszeretetnél: emberi sorsokról, hűségről, magányról, ragaszkodásról, természetről és az ember-kutya kapcsolat mélységéről is szólnak.

Ezen az oldalon olyan kutyás idézeteket találsz, amelyek szépirodalmi művekhez, írókhoz, novellákhoz, regényekhez vagy versekhez kapcsolódnak. Ezek a gondolatok azoknak szólnak, akik szeretik a kutyákat, de az idézetekben az irodalmi szépséget, a mélyebb jelentést és a különleges megfogalmazást is keresik.

"Maga ijedt meg legjobban, amikor elszakadt a lánca. Az ugrástól már egészen közel lódult hozzánk, de amikor nem érezte a nyakán a láncot, zavarba jött. Ránk morgott egy-kettőt, aztán körülszaglászott maga körül, megnézte magának jobbról-balról az elszakadt láncot, aztán visszafordult felénk, mintha tanácsot akart volna kérni. Leült a kutyaház elé, de aztán még ott is röstellte magát, és alázatosan bebújt az óljába."

– Illyés Gyula

"Ahogy belépünk az udvarra, a ház végéről fölugrik egy nagy fekete komondor, s mintha már vittük volna az egész padlást, felénk rohan veszett üvöltéssel és lánccsörgéssel. Olyan nagy méreggel szaladt felénk, hogy a lánc végén a hirtelen rántástól hanyatt esett. Ott ette a fene a lánc végén, hempergett a porban, mintha megveszett volna."

– Illyés Gyula