Illyés Gyula idézetek
Illyés Gyula ritkán írt állatokról, de amikor megtette, mély emberséggel és szeretettel szólt róluk.
Ebben a válogatásban a „Két régi vers egy kutyáról” és más műveiből származó sorokat találod, melyek a kutya és ember kapcsolatát emelik irodalmi magaslatokba.
Ezek az idézetek emlékeztetnek arra, hogy az élet nagy tanítói néha négylábúak – és hogy a hűség, amit tőlük kapunk, örök.
"Ahogy belépünk az udvarra, a ház végéről fölugrik egy nagy fekete komondor, s mintha már vittük volna az egész padlást, felénk rohan veszett üvöltéssel és lánccsörgéssel. Olyan nagy méreggel szaladt felénk, hogy a lánc végén a hirtelen rántástól hanyatt esett. Ott ette a fene a lánc végén, hempergett a porban, mintha megveszett volna."
Kategória: Illyés Gyula idézetek Kutyás Idézetek
"A kutya szolgasága és az emberek kapzsisága, illetve a magántulajdonhoz való ragaszkodása között van valami ősi rokonlelkűség"
Kategória: Illyés Gyula idézetek Kutyás Idézetek
"Elugrott, rázta a vizet, fröcskölte a virágokat – így kellene már nékem is lerázni minden gondomat."
Kategória: Illyés Gyula idézetek Kutyás Idézetek
"A kutyánk például úgy tudja csóválni farkát s oly szeliden néz félretett fejjel, hogy lelkének ezt a mozdulatát amely leány eltanulná –"
Kategória: Illyés Gyula idézetek Kutyás Idézetek
