Fehér kutya havas hegytetőn – „Kutyás képek idézetekkel galéria” felirat

Kutyás képek idézetekkel galéria

Soha nem ugatott ok nélkül, de most csendben van.
A gazda jóval többet jelent nekik, jóval többet, mint például az embereknek jelent.
Úriember és négylábú, igazi férfi. Ha van férfikutya, hát ő az. Szilárd és egyenes, mint az a négy lába. És micsoda életerő! Szavamra! A vére tiszta maradt ezer nemzedéken át és az maradt, az a hideg feje meg az a kedves, bátor szíve is.
Te, aki ezen az ösvényen jársz, ha véletlenül meglátod ezt az emlékművet, ne nevess, kérlek imádkozz, habár ez egy kutya sírja. Könnyek hullottak értem, és por halmozódott fölém, egy gazda keze által.
Karjaimban könnyek között viszlek utolsó nyughelyedre, ugyanúgy, ahogy tizenöt évvel ezelőtt örömmel hoztalak haza a saját kezemben.
Új csillag jelent meg tegnap éjjel az égen. Tudom, te vagy Caramburu. Egy igazi fila csatlakozott a családjához. Mi így emlékezünk Rád. Caramburu de Braganza do Hungaro (Sita Harakan X Gaucho II da Serra de Itanhandu) 2011. 06. 22. -2022. 05. 02.
Kutyás lettem. Hatlábú… bármit csináltam is, közben figyeltem, mi van a kutyával, hogy van, hol van, mit csinál. Tudtam, hogy aki kutyát tart, az kutyás lesz. Elkutyásodik. Kutyásokkal ismerkedik, kutyákról beszél, sőt kutyákkal beszél, kutyával fekszik, és kutyával kel, kutyával álmodik: elkutyul. A kutyás egy pillanatra sem téveszti szem, ész, lélek elől az ő kutyáját. A kutyás élete a kutya körül forog.
A férjemmel vagy kutyát veszünk, vagy gyereket vállalunk. Nem tudjuk eldönteni, hogy a szőnyegeinket tegyük tönkre, vagy az életünket.
A búcsú rövid, az emlék hosszú.
Az igazi boldogság receptje: egy kanapé, egy takaró, és egy meleg tacskó a lábadnál.
Keményen dolgozom, hogy a tacskóm a lehető legjobb életet élhesse.
A világ bármely végéről hazatalálnék, ha a tacskóm rám várna a kapuban.
Ne becsüld le azt, aki alacsonyan van – főleg, ha tacskó a neve.
Nincs olyan nagy baj, amit tacskócsókok ne tudnának enyhíteni.
Egy gyermek neveléséhez néha egy kutya több türelemmel bír, mint tíz felnőtt.
A kutya és a gyermek ugyanúgy ösztönösen hisz a jóságban.
A gyerekek és a kutyák egy nyelvet beszélnek: a szeretetét.
A kutya nemcsak hűséget, de gyermeki tisztaságot is hordoz a szemében.
Az otthon nem attól lesz teljes, hogy nagy – hanem hogy van benne egy kutya, aki szeret.
A gyerekek és a kutyák tudják, mi az igazi barátság – a feltétel nélküli szeretet.
Minél jobban megismerem az embereket, annál inkább szeretem a kutyákat – és a gyerekek ezt már születésüktől tudják.
Ha két jóságos lény találkozik — gyermek és kutya — akkor születik meg a világ egyik legszebb barátsága.
Az igazi hűség: önkéntes maradás.
A jóság az egyetlen befektetés, amely mindig megtérül.
A szeretet nem szavakban lakik, hanem tettekben.
A hűség nem szolgaság, hanem erő.
Nem mindig ugatok, de amikor igen, az ok nélkül van.
Az örökbefogadás nem sajnálat, hanem lehetőség két szív gyógyulására.
Egy tacskóval élni olyan, mint mindig egy rövid lábú filozófussal osztozni a nappalin.
A menhelyről hozott kutya nem felejt. Tudja, hogy az élet ajándék.
A szív erősebb, mint a lánc, amellyel meg akarják kötni.
A karácsonyi vacsora után a kutyám mindig segít… eltüntetni a maradékokat.
Ajándék csont, simogatás, ez amire vágyom! Én, mint kutya, nem is értem: – Mi az a karácsony. Nekem nem kell ünnepnap, hogy szeretetet adjak, csupán az a fontos, hogy a barátod maradjak! Ezért aztán körbefutlak, kedveskedek mindig. A kutyák az együttlétet ünnepnek tekintik. Adj hát nekem szeretetet, ez az, mire vágyom! Ettől nekem egész évben, minden nap Karácsony!
Egy kutya nemcsak ajándék – ő maga az ünnep.
Karácsony este, mikor minden fényben ragyog, a kutyám szemei melegebbek, mint a gyertyafény.
A szeretet illata nem a mézeskalácsé vagy a fenyőé – hanem a kutyáé, aki melléd bújik.
A kutyám szerint a karácsony arról szól, hogy minden csomagot neki kell kibontania.
A tacskó nem ugat sokat – csak akkor, ha fontos. Szerinte pedig minden fontos.
Nem te mented meg a mentett kutyát – ő ment meg téged.
Nem tudod megváltoztatni a világot, de megváltoztathatod egy kutya világát.
A mentett kutya nem teher, hanem hála, ami négy lábon jár.
A kutya szemében ott van minden, amit az ember szavakkal elmondani nem tud.
A kutya hűsége az egyetlen, amelyet nem árnyékol be az önérdek.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne legyen tacskóm.
Ha azt hiszed, te irányítasz – próbálj meg nemet mondani egy eltökélt tacskónak.
Nem költözöm el soha nélküled, történjen bármi, hozzám tartozol! Örökké, s mindig itt leszek neked, hisz életembe oly sok jót hozol. A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös, hűséged – érzem – viszonoznom kell! Én nem is értem, mért oly különös, – ha velem maradsz, én sem hagylak el! Vállaltam, hát rólad gondoskodom, lesz ételed, s nem éhezhetsz soha! Amíg csak élsz jó barátom leszel, lehet a létem bármily mostoha. Sosem hagyom, hogy téged bántsanak, s ahogy te rám, majd vigyázok reád. s minden nap várom, újra lássalak, mert te vagy az, aki szívembe lát. Ha megöregszel én még itt leszek, boldoggá téve nehéz napjaid. Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek, mert jóságod a lelkemben lakik!
Összeteszem két kezemet, hogy milyen gazdám van! Hálás az én kicsi szívem, így élek boldogságban! Szeretget és elkényeztet, velem gyakran játszik, én vagyok a kicsi kincse, a szemében látszik! Csóválom hát a farkamat, hálám kifejezve, nincs is talán a világon kutya így szeretve. Kicsi szívem érte dobog, szeretetem árad, boldog vagyok, hogy itt élek kicsi gazdám nálad!
Szeretnék naponta szívedbe kerülni, szeretet vizében vígan elmerülni, tudni azt, hogy mindig számíthatok reád, én leszek a fontos, a szeretett kutyád. Mert felnézek én rád, s nem azért mert nagy vagy, nem látlak erősnek, sosem látlak vadnak. Sokkal inkább látok egy jó embert benned, és ha tényleg az vagy, boldoggá kell tenned! Ehhez nem is sok kell, kevéssel beérem, etess meg mindennap és foglalkozz vélem! Kell egy kicsi mozgás, egy kis közös játék, ettől vagyok boldog, ez nekem ajándék! És ha ezt megkapom, én boldoggá teszlek! Mindig tudni fogod mennyire szeretlek. Nem is kell nekem más, csak téged szolgállak, s szívem máris repes, ahányszor meglátlak!
A fájdalom, amit egy kutya elvesztése okoz, nem más, mint az ár, amit a tiszta, őszinte szeretetért fizetünk. És még így is megéri.
Beszélgettem a kutyámmal, emberszámba vettem! Megkérdeztem: – Mondd mióta is vagy énmellettem? S lám, ő elkezdett számolni, vakkantgatott közben, és stimmelt az évek száma, hát megrökönyödtem. Nocsak, hát te tudsz számolni? Mindenre emlékszel? Nagy boldogan bólogatott, hisz felfogta ésszel. Okos kutya, és ő érti a gazdi beszédét, míg én ma sem látom át az ugatás egészét. Ám akad egy közös nyelvünk, a szeretet nyelve, ezen mindketten beszélünk, egymást ünnepelve!
Nem mondhatom, hogy kutyába se vesznek, mert megbecsülnek, sőt nagyon szeretnek. Ezért én mindent, mindent megteszek! Ígérem, mindig hűséges leszek. Megszolgálom a napi eleségem. S remélem egyszer lesz egy feleségem! És kölykeink, erről szól rég az álmom, de addig is a gazdámat szolgálom.
Minden igazi kutyás tudja, hogy egy-egy ilyen négylábú barát halála után olyan üresség marad az emberben, amelyet semmiféle más lény nem tud betölteni.
Nem tudtam elbúcsúzni tőle úgy, ahogy szerettem volna. De talán a kutyák megérzik a csendes szeretetünket – akkor is, ha nem találjuk rá a szavakat.
Mától nem kell se ébresztőóra, s nem kell kelned korán, kakasszóra! Az ébresztőd mától én leszek! Hogy felébredj mindent megteszek. Hátadról a takarót lehúzom, füled mellett majd addig vaú-zom, míg ki nem nyitod két, drága szemed, míg kiskutyádat észre nem veszed. Az időt az éhségemmel mérem, s ha felébredsz, akkor már remélem, megeteted kedvenc kiskutyád, aki éjjel vigyázott reád!
Lehet, hogy nem hallom, ha hívogatsz engem, lehet, hogy már fáraszt az utcára mennem. Lehet, hogy a labdám már nem hozom vissza, de a szereteted érző szívem issza! Lehet, hogy már nehéz farkamat csóválni, lehet, hogy túl sokat, nem lehet elvárni, de éppúgy szeretlek, éppoly áhítattal, simogató kezed ma is megvigasztal. Szemem alig lát már, szívem mégis ismer, s tele van irántad mély érzéseimmel. Bár az élet súlyát nehezen cipelem, de a szeretetem nem vénült meg velem!
A halálfélelem szemeiben, a könny az én szememben, a legnagyobb szenvedés életének utolsó perceiben. Utolsókat lélegzett már nagyon nehezen, de én nem tudtam mit tenni, csak bámultam magam elé meredten. Azt hittem, ha ő halott, akkor számomra az élet fagyott, de nem így lett, mert álmomban megjelent, megjelent angyal képében, nem bíráskodott jó és rossz fölött, és én könnyek között hallgattam őt. Elbúcsúzott tőlem és azt mondta: „El kell mennem. Szeretlek most is és foglak, ne feledd szavaimat.”
Amikor Isten megteremtette a világot, bizonyára volt valamilyen kifürkészhetetlen oka, hogy a kutya életkorát körülbelül ötször rövidebbre mérje, mint a gazdájáét. Pedig az embert amúgy is annyi fájdalom éri életében, valahányszor el kell köszönnie valamelyik szerettétől.
Gyönyörű szép a világunk, s én vagyok a közepe! Én vagyok a te világod, nagy kedvence, ölebe! Ám a szépség belülről jön, a kutyáknál ez alap, jókedvedért került csak fel a fejemre a kalap! A szépség az belőled jön, vizsgáld meg a lelkedet, az a legszebb a világon, amelyiket szereted! Tanulj csak meg szívvel látni, a jóság, az boldogít, s egy kutya, ha reá bízod, jól szeretni megtanít!
98. November 20-a az a nap, mely emlékünkben örökre megmarad. Ez a nap azóta halott,amikor szeretett kiskutyám szárnyakat kapott. A néhány toll, amiket elhullajtott, annak tűhegyes vége mély sebet hagyott. A tollak nagyon szépek, akár rövid élete. Ezek a fájdalom és emlékezés tollai, de ami már megtörtént, nem lehet visszafordítani.
Minden fiúnak két dologra van szüksége: egy kutyára és egy anyára, aki megengedi neki, hogy legyen kutyája.