Kutyás versek

Ebben a válogatásban klasszikus és modern kutyás verseket találsz a hűségről, a barátságról, a vidám közös pillanatokról és a búcsú fájdalmáról. Ismert szerzők költeményei és mai, rövidebb versek egyaránt helyet kaptak. Ha gyerekeknek vagy szavalóversenyre keresel verset, a könnyebben mondható, rövidebb darabok között érdemes válogatnod. A tematikus linkek segítenek gyorsan továbblépni a megható, rövid vagy búcsúhoz kapcsolódó tartalmakhoz. Ez az általános versgyűjtemény; Aranyosi Ervin műveihez külön szerzői válogatás vezet.

Válassz témát:
Megható kutyás idézetek · Rövid kutyás idézetek · Kutyás búcsúztatók · Aranyosi Ervin kutyás idézetei és versei

"Völgyeken át és dobogó hidakon át és hűvös kertek mentén futottam lángvető porban a zörgő kocsi mellett. Futottam, fuldokoltam, bordáim közül víz szakadt, a porba-fénybe lógó nyelvvel hullattam izzadságomat. Senki sem hívott, senki nem küldött, nem is nézett reám, fent részegen dalolt a gazda, futottam a gazda után. Ugrottam, bukfenceztem is, a szekér felhők között dörgött – szóltam volna: jaj! – s újra: jaj! torkom rekedten hörgött. Zihálva, futva tértek udvarba végre a lovak, leszállt a gazda és megindult az árnyékos tornác alatt. Léptem dülöngve én is, végre lábához hullni boldogan – lehullni és felugrani, ha csak egy kívánsága van. Nyíva röpültem ki az ajtón, ahogy vadul belémrugott – zuhant szívem az éjszakában, akár ti, hulló csillagok."

– Illyés Gyula

"Tacskófüle lebegő bársonyszőrű lepedő. Radír orrát fennen hordja, s mint, akinek sok a gondja örökösen ráncolt homlok mögül lesi, hogy mit mondok. Álmában is elégedett. Tacskókölyök-emlékeket álmodik és egyet horkan, éppen tóparti homokban hengörgődzik – édes álom! Nyújtózkodik a szoknyámon. Tacskófüle lebegő, bársony szőrű lepedő. Szeretetért szíve hálás, s nem szűnik a farkcsóválás."

– Barabás Éva

"Nem költözöm el soha nélküled, történjen bármi, hozzám tartozol! Örökké, s mindig itt leszek neked, hisz életembe oly sok jót hozol. A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös, hűséged – érzem – viszonoznom kell! Én nem is értem, mért oly különös, – ha velem maradsz, én sem hagylak el! Vállaltam, hát rólad gondoskodom, lesz ételed, s nem éhezhetsz soha! Amíg csak élsz jó barátom leszel, lehet a létem bármily mostoha. Sosem hagyom, hogy téged bántsanak, s ahogy te rám, majd vigyázok reád. s minden nap várom, újra lássalak, mert te vagy az, aki szívembe lát. Ha megöregszel én még itt leszek, boldoggá téve nehéz napjaid. Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek, mert jóságod a lelkemben lakik!"

– Aranyosi Ervin

"Összeteszem két kezemet, hogy milyen gazdám van! Hálás az én kicsi szívem, így élek boldogságban! Szeretget és elkényeztet, velem gyakran játszik, én vagyok a kicsi kincse, a szemében látszik! Csóválom hát a farkamat, hálám kifejezve, nincs is talán a világon kutya így szeretve. Kicsi szívem érte dobog, szeretetem árad, boldog vagyok, hogy itt élek kicsi gazdám nálad!"

– Aranyosi Ervin

"Szeretnék naponta szívedbe kerülni, szeretet vizében vígan elmerülni, tudni azt, hogy mindig számíthatok reád, én leszek a fontos, a szeretett kutyád. Mert felnézek én rád, s nem azért mert nagy vagy, nem látlak erősnek, sosem látlak vadnak. Sokkal inkább látok egy jó embert benned, és ha tényleg az vagy, boldoggá kell tenned! Ehhez nem is sok kell, kevéssel beérem, etess meg mindennap és foglalkozz vélem! Kell egy kicsi mozgás, egy kis közös játék, ettől vagyok boldog, ez nekem ajándék! És ha ezt megkapom, én boldoggá teszlek! Mindig tudni fogod mennyire szeretlek. Nem is kell nekem más, csak téged szolgállak, s szívem máris repes, ahányszor meglátlak!"

– Aranyosi Ervin

"Beszélgettem a kutyámmal, emberszámba vettem! Megkérdeztem: – Mondd mióta is vagy énmellettem? S lám, ő elkezdett számolni, vakkantgatott közben, és stimmelt az évek száma, hát megrökönyödtem. Nocsak, hát te tudsz számolni? Mindenre emlékszel? Nagy boldogan bólogatott, hisz felfogta ésszel. Okos kutya, és ő érti a gazdi beszédét, míg én ma sem látom át az ugatás egészét. Ám akad egy közös nyelvünk, a szeretet nyelve, ezen mindketten beszélünk, egymást ünnepelve!"

– Aranyosi Ervin

"Nem mondhatom, hogy kutyába se vesznek, mert megbecsülnek, sőt nagyon szeretnek. Ezért én mindent, mindent megteszek! Ígérem, mindig hűséges leszek. Megszolgálom a napi eleségem. S remélem egyszer lesz egy feleségem! És kölykeink, erről szól rég az álmom, de addig is a gazdámat szolgálom."

– Aranyosi Ervin

"Mától nem kell se ébresztőóra, s nem kell kelned korán, kakasszóra! Az ébresztőd mától én leszek! Hogy felébredj mindent megteszek. Hátadról a takarót lehúzom, füled mellett majd addig vaú-zom, míg ki nem nyitod két, drága szemed, míg kiskutyádat észre nem veszed. Az időt az éhségemmel mérem, s ha felébredsz, akkor már remélem, megeteted kedvenc kiskutyád, aki éjjel vigyázott reád!"

– Aranyosi Ervin

"Lehet, hogy nem hallom, ha hívogatsz engem, lehet, hogy már fáraszt az utcára mennem. Lehet, hogy a labdám már nem hozom vissza, de a szereteted érző szívem issza! Lehet, hogy már nehéz farkamat csóválni, lehet, hogy túl sokat, nem lehet elvárni, de éppúgy szeretlek, éppoly áhítattal, simogató kezed ma is megvigasztal. Szemem alig lát már, szívem mégis ismer, s tele van irántad mély érzéseimmel. Bár az élet súlyát nehezen cipelem, de a szeretetem nem vénült meg velem!"

– Aranyosi Ervin

"A halálfélelem szemeiben, a könny az én szememben, a legnagyobb szenvedés életének utolsó perceiben. Utolsókat lélegzett már nagyon nehezen, de én nem tudtam mit tenni, csak bámultam magam elé meredten. Azt hittem, ha ő halott, akkor számomra az élet fagyott, de nem így lett, mert álmomban megjelent, megjelent angyal képében, nem bíráskodott jó és rossz fölött, és én könnyek között hallgattam őt. Elbúcsúzott tőlem és azt mondta: „El kell mennem. Szeretlek most is és foglak, ne feledd szavaimat.”"

– Boda Katalin

"Gyönyörű szép a világunk, s én vagyok a közepe! Én vagyok a te világod, nagy kedvence, ölebe! Ám a szépség belülről jön, a kutyáknál ez alap, jókedvedért került csak fel a fejemre a kalap! A szépség az belőled jön, vizsgáld meg a lelkedet, az a legszebb a világon, amelyiket szereted! Tanulj csak meg szívvel látni, a jóság, az boldogít, s egy kutya, ha reá bízod, jól szeretni megtanít!"

– Aranyosi Ervin

"98. November 20-a az a nap, mely emlékünkben örökre megmarad. Ez a nap azóta halott,amikor szeretett kiskutyám szárnyakat kapott. A néhány toll, amiket elhullajtott, annak tűhegyes vége mély sebet hagyott. A tollak nagyon szépek, akár rövid élete. Ezek a fájdalom és emlékezés tollai, de ami már megtörtént, nem lehet visszafordítani."

– Boda Katalin

"A tél szorítása markolja világunk, mínuszok repkednek, dideregve fázunk! Az ember ilyenkor elbújik vackába, ahol melegséget duruzsol a kályha. De ha tüzet gyújthatsz, szívedben is tedd meg, adj kis melegséget drága, jó ebednek! Engedd be kutyádat, s ne csak a szívedbe, ne legyen odakint, fagyban számkivetve! Az ember barátja, hű és őrző társa, engedd, hogy a szíved emberségét lássa. A fagy szorítása ne gyilkolja testét, legalább adj neki melegedő estét. Ne fázzon odakint, ne hagyd hogy megfagyjon, néhány éjszakára melegedőt kapjon! Engedd, hogy bejöjjön, úgy sincsen jobb nála, s látod majd a szemén ott csillog a hála!"

– Aranyosi Ervin