Müller Péter idézetek

Müller Péter írásai és idézetei generációk számára adtak vigaszt, útmutatást és inspirációt. Sorai az életről, a szeretetről és az emberi kapcsolatok mélységeiről szólnak, gyakran olyan tiszta bölcsességgel, amely a kutyák hűségében és őszinteségében is tükröződik. Ebben a kategóriában Müller Péter legszebb idézeteit gyűjtöttük össze, amelyek egyszerre tanulságosak, meghatóak és lelket melengetőek.

"A meséknek van igazuk: a fáknak lelkük van. A kutyák pedig nagy tanítómestereink lehetnek. Sokat tanulhatunk tőlük. Bizonyos keleti felfogások szerint egy-egy guru kutyának születik a tanítványa mellé, azért, hogy megtanítsa Őt a szeretetre. Ott baktat mellette szótlanul, bölcsen, vagy koldul vele az utcán. Elvárja, hogy az gondozza, időt áldozzon rá. Néha többet, mint egy gyerekre. Cserébe hűséges, és feltétlen szeretetet ad. A legtöbb kutyus: jó. Olykor valóban bölcs is, egy nagy lélek „mahatma”. Néha egy négylábú több dologra tanít, mint egy egyetemi professzor"

– Müller Péter

"Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor barna szemében kialudt a fény, lefogtam szemhéját….magam temettem el. És sírtam….Hiányzik. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója és sírásója. És a barátja, persze. Ha szeretünk valakit, így működünk. Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt „természetesnek” tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szemével – amíg élt."

– Müller Péter