Legnépszerűbb kutyás idézetek

Beszélgettem a kutyámmal, emberszámba vettem! Megkérdeztem: – Mondd mióta is vagy énmellettem? S lám, ő elkezdett számolni, vakkantgatott közben, és stimmelt az évek száma, hát megrökönyödtem. Nocsak, hát te tudsz számolni? Mindenre emlékszel? Nagy boldogan bólogatott, hisz felfogta ésszel. Okos kutya, és ő érti a gazdi beszédét, míg én ma sem látom át az ugatás egészét. Ám akad egy közös nyelvünk, a szeretet nyelve, ezen mindketten beszélünk, egymást ünnepelve!
Két hete utoljára vettem le Rólad a nyakörvet. Életed első napját nem választhattam meg, de az utolsót nekem kellett. Köszönöm Neked, hogy a barátom voltál és a szárnyaidat bundára cserélted. Nálad jobb kutya sosem kell. Örülök, hogy újra összehozott minket a sors és a küldetésedet – bár akkor még nem tudtam – teljesítetted. Meghódítottál egy nem kutyás szívet. Köszönöm a Családomnak és a Barátaimnak, hogy segítettek cipelni ezt a terhet, mert ez most egyedül nem ment volna. Ő volt az utolsó…  – Dandara de Braganza do Hungaro – Találkozunk még…. az Álmaimban
Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.