Aranyos kölyökkutya közelről, a mancsát pihenteti – „Legnépszerűbb kutyás idézetek” felirattal

Legnépszerűbb kutyás idézetek

Az erdő szélén, dombok lábánál, buja zöld réten hol idő megáll. Hol férfi és nő hű barátja fut, miután földi idejük lejár. Mert itt, e- és túlvilág határán, hol minden kedvenc nyugalmat talál, ezen az aranyló földön játsznak, míg átlépik a szivárvány hidat. Már nem szenvednek kíntól, bánattól, újjászületnek, testük meggyógyul. Az egészségük ismét a régi, csak a régi társ, ami hiányzik. Szaladnak a füvön, gondtalanul, míg egy nap megállnak, szemük keres. Fülük hegyezik, érzik a szagot, majd hirtelen egyikük elszakad. Mert tekintetük újra összeér, újra együtt vannak, ember és társ. Egymáshoz futnak, barátok régről, elszakadásuk ideje elmúlt. A szomorúság és a búbánat örömmé válik a két szívben. Szeretetben egyesül örökké, s áthaladnak a szivárvány hídon.

Az erdő szélén, dombok lábánál, buja zöld réten hol idő megáll. Hol férfi és nő hű barátja fut, miután földi idejük lejár. Mert itt, e- és túlvilág határán, hol minden kedvenc nyugalmat talál, ezen az aranyló földön játsznak, míg átlépik a szivárvány hidat. Már nem szenvednek kíntól, bánattól, újjászületnek, testük meggyógyul. Az egészségük ismét a régi, csak a régi társ, ami hiányzik. Szaladnak a füvön, gondtalanul, míg egy nap megállnak, szemük keres. Fülük hegyezik, érzik a szagot, majd hirtelen egyikük elszakad. Mert tekintetük újra összeér, újra együtt vannak, ember és társ. Egymáshoz futnak, barátok régről, elszakadásuk ideje elmúlt. A szomorúság és a búbánat örömmé válik a két szívben. Szeretetben egyesül örökké, s áthaladnak a szivárvány hídon.

👁️ 93Megnyitás →
Elmegyek, jó gazdám, várnak már engemet, csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet. Messzire indulok, vissza sosem térek, kis tálkámba enni ezután nem kérek. Gondolj szeretettel közös sétáinkra, egyedül eltöltött, meghitt óráinkra. Talán semmi nem lesz, ahová én megyek, rátok emlékezni vajon képes leszek? Nem fáj a gondolat, útra készen állok, ettől az élettől én már mit sem várok. Egyet kérek tőled, őrizz meg szívedben, maradjak meg mindig szép emlékeidben!

Elmegyek, jó gazdám, várnak már engemet, csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet. Messzire indulok, vissza sosem térek, kis tálkámba enni ezután nem kérek. Gondolj szeretettel közös sétáinkra, egyedül eltöltött, meghitt óráinkra. Talán semmi nem lesz, ahová én megyek, rátok emlékezni vajon képes leszek? Nem fáj a gondolat, útra készen állok, ettől az élettől én már mit sem várok. Egyet kérek tőled, őrizz meg szívedben, maradjak meg mindig szép emlékeidben!

👁️ 68Megnyitás →
Ha attól félsz, hogy kevèsszer simogattàl meg tudd, hogy még egyet sem felejtettem el. Ha megbántad, hogy csak egyszer is szidtál, tudd, hogy nem is emlékszem rá. Ha úgy gondolod, hogy túl sokáig hagytàl magamra, tudd, hogy mindig is vártam rád. Ha félsz attól, hogy kevés időt szántàl ràm rám, tudd, hogy még ennek a kevés időnek is élveztem minden pillanatát. Ha úgy gondolod, hogy keveset játszottàl velem, tudd, hogy soha nem számoltam meg, hányszor dobtad felém a labdát. Ha úgy gondolod, hogy elfelejtettem a parfümöd, tudd, hogy még most is érzem az illatát a szélben. Ha szeretnél egy másik életben újjászületni, tudd, hogy abban is szeretnék a kutyád lenni. Ha meg vagy győződve arról, hogy vannak hibáid, tudd, hogy számomra te voltál a tökéletesség. Ha hiszel abban, hogy a szerelemnek vége szakadhat, tudd, hogy szívemben a szerelem helye végtelen. Ha úgy gondolod, hogy megbántottàl engem, tudd, hogy egyetlen másodpercet sem változtatnék meg az életemből, amit veled töltöttem. Ha azt hiszed, hogy már nem hallom a hangodat, amikor hívsz, csak bízd az esti szellőre azt a feladatot, hogy elhozza nekem a szavaidat. Ha azt hiszed, el tudom felejteni az arcodat, tudd, hogy csak azért akartam élni, hogy élvezhessem a tekintetedet. Ha azt hiszed, hogy tudtam volna valakit jobban szeretni, mint téged, tudd, hogy jobban szerettelek, mint önmagamat. Ha úgy gondolod, hogy szeretnék egy puha kanapét, tudd, hogy én a kövön is aludtam volna veled. Ha azt hiszed, hogy többet akartam, mint amit adtál, tudd, hogy mindig is a világ legboldogabb és leggazdagabb kutyájának éreztem magam. Ha időnként magányosnak érezted magad, tudd, hogy soha nem hagytam el a helyemet melletted. Ha úgy gondoljod, hogy rövid volt az életem, tudd, hogy egy percet sem akartam volna tovább élni, ha nem melletted töltöm. Ha attól félsz, hogy nem vagyok többé a közeledben, tudd, hogy amint becsukod a szemed, elalszom melletted. Ha úgy gondolod, hogy nem jól választottàl, tudd, hogy mindig bíztam benned, mindig. Ha egy nap arról álmodsz, hogy újra láthatsz, tudd, hogy ott fogok várni rád… ahogy mindig is.

Ha attól félsz, hogy kevèsszer simogattàl meg tudd, hogy még egyet sem felejtettem el. Ha megbántad, hogy csak egyszer is szidtál, tudd, hogy nem is emlékszem rá. Ha úgy gondolod, hogy túl sokáig hagytàl magamra, tudd, hogy mindig is vártam rád. Ha félsz attól, hogy kevés időt szántàl ràm rám, tudd, hogy még ennek a kevés időnek is élveztem minden pillanatát. Ha úgy gondolod, hogy keveset játszottàl velem, tudd, hogy soha nem számoltam meg, hányszor dobtad felém a labdát. Ha úgy gondolod, hogy elfelejtettem a parfümöd, tudd, hogy még most is érzem az illatát a szélben. Ha szeretnél egy másik életben újjászületni, tudd, hogy abban is szeretnék a kutyád lenni. Ha meg vagy győződve arról, hogy vannak hibáid, tudd, hogy számomra te voltál a tökéletesség. Ha hiszel abban, hogy a szerelemnek vége szakadhat, tudd, hogy szívemben a szerelem helye végtelen. Ha úgy gondolod, hogy megbántottàl engem, tudd, hogy egyetlen másodpercet sem változtatnék meg az életemből, amit veled töltöttem. Ha azt hiszed, hogy már nem hallom a hangodat, amikor hívsz, csak bízd az esti szellőre azt a feladatot, hogy elhozza nekem a szavaidat. Ha azt hiszed, el tudom felejteni az arcodat, tudd, hogy csak azért akartam élni, hogy élvezhessem a tekintetedet. Ha azt hiszed, hogy tudtam volna valakit jobban szeretni, mint téged, tudd, hogy jobban szerettelek, mint önmagamat. Ha úgy gondolod, hogy szeretnék egy puha kanapét, tudd, hogy én a kövön is aludtam volna veled. Ha azt hiszed, hogy többet akartam, mint amit adtál, tudd, hogy mindig is a világ legboldogabb és leggazdagabb kutyájának éreztem magam. Ha időnként magányosnak érezted magad, tudd, hogy soha nem hagytam el a helyemet melletted. Ha úgy gondoljod, hogy rövid volt az életem, tudd, hogy egy percet sem akartam volna tovább élni, ha nem melletted töltöm. Ha attól félsz, hogy nem vagyok többé a közeledben, tudd, hogy amint becsukod a szemed, elalszom melletted. Ha úgy gondolod, hogy nem jól választottàl, tudd, hogy mindig bíztam benned, mindig. Ha egy nap arról álmodsz, hogy újra láthatsz, tudd, hogy ott fogok várni rád… ahogy mindig is.

👁️ 25Megnyitás →
Lehet, hogy nem hallom, ha hívogatsz engem, lehet, hogy már fáraszt az utcára mennem. Lehet, hogy a labdám már nem hozom vissza, de a szereteted érző szívem issza! Lehet, hogy már nehéz farkamat csóválni, lehet, hogy túl sokat, nem lehet elvárni, de éppúgy szeretlek, éppoly áhítattal, simogató kezed ma is megvigasztal. Szemem alig lát már, szívem mégis ismer, s tele van irántad mély érzéseimmel. Bár az élet súlyát nehezen cipelem, de a szeretetem nem vénült meg velem!

Lehet, hogy nem hallom, ha hívogatsz engem, lehet, hogy már fáraszt az utcára mennem. Lehet, hogy a labdám már nem hozom vissza, de a szereteted érző szívem issza! Lehet, hogy már nehéz farkamat csóválni, lehet, hogy túl sokat, nem lehet elvárni, de éppúgy szeretlek, éppoly áhítattal, simogató kezed ma is megvigasztal. Szemem alig lát már, szívem mégis ismer, s tele van irántad mély érzéseimmel. Bár az élet súlyát nehezen cipelem, de a szeretetem nem vénült meg velem!

👁️ 25Megnyitás →
Azt mondják, ne sírj. Azt mondják, ez csak egy kutya, nem emberi lény. Azt mondják, a fájdalom elmúlik. Azt mondják, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk. Azt mondják, fontos, hogy ne hagyd őt szenvedni. Azt mondják, lehet majd egy másik. Azt mondják, ez meg fog történni veled. Azt mondják, ez több fájdalom… De nem tudják, hogy hányszor is néztél a kutyád szemébe. Nem tudják, hányszor néztetek szembe a sötétséggel, te és a kutyád. Nem tudják, hányszor volt úgy, hogy csak a kutyád volt melletted. Nem tudják, mennyire féltél mikor éjszaka a bánatod ébresztett fel. Nem tudják, hányszor aludt melletted a kutyád. Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált. Nem tudják, hányszor ölelted át, mikor beteg volt. Nem tudják, hányszor csináltál úgy, mintha nem látnád, hogy őszül. Nem tudják, hogy hányszor beszéltél a kutyádhoz, az egyetlenhez, aki tényleg meghallgatott. Nem tudják, hogy a kutyád az egyetlen, aki tudta, hogy fájdalmas időket élsz. Nem tudják, hogy milyen érzés látni az idős kutyád, ahogy próbál felkelni azért hogy üdvözöljön téged. Nem tudják, hogy mikor a dolgaid rosszul mentek, a kutyád volt az egyetlen aki nem hagyott el. Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízott benned, az utolsóban is! Nem tudják, hogy a kutyád mennyire szeretett téged és elég volt csupán annyi a boldogságához, hogy te is szeretted őt. Nem tudják, hogy sírni egy kutyáért egyike a legnemesebb, legmeghatározóbb, legigazabb, legtisztább és legmelegebb dolgoknak, amit csak tehetsz. Nem tudják, hogy amikor legutóbb bajba keveredtetek… te meggyőződtél róla, hogy neki nem esett bántódása. Nem tudják, milyen érzés volt simogatni a pofiját élete utolsó pillanataiban…

Azt mondják, ne sírj. Azt mondják, ez csak egy kutya, nem emberi lény. Azt mondják, a fájdalom elmúlik. Azt mondják, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk. Azt mondják, fontos, hogy ne hagyd őt szenvedni. Azt mondják, lehet majd egy másik. Azt mondják, ez meg fog történni veled. Azt mondják, ez több fájdalom… De nem tudják, hogy hányszor is néztél a kutyád szemébe. Nem tudják, hányszor néztetek szembe a sötétséggel, te és a kutyád. Nem tudják, hányszor volt úgy, hogy csak a kutyád volt melletted. Nem tudják, mennyire féltél mikor éjszaka a bánatod ébresztett fel. Nem tudják, hányszor aludt melletted a kutyád. Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált. Nem tudják, hányszor ölelted át, mikor beteg volt. Nem tudják, hányszor csináltál úgy, mintha nem látnád, hogy őszül. Nem tudják, hogy hányszor beszéltél a kutyádhoz, az egyetlenhez, aki tényleg meghallgatott. Nem tudják, hogy a kutyád az egyetlen, aki tudta, hogy fájdalmas időket élsz. Nem tudják, hogy milyen érzés látni az idős kutyád, ahogy próbál felkelni azért hogy üdvözöljön téged. Nem tudják, hogy mikor a dolgaid rosszul mentek, a kutyád volt az egyetlen aki nem hagyott el. Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízott benned, az utolsóban is! Nem tudják, hogy a kutyád mennyire szeretett téged és elég volt csupán annyi a boldogságához, hogy te is szeretted őt. Nem tudják, hogy sírni egy kutyáért egyike a legnemesebb, legmeghatározóbb, legigazabb, legtisztább és legmelegebb dolgoknak, amit csak tehetsz. Nem tudják, hogy amikor legutóbb bajba keveredtetek… te meggyőződtél róla, hogy neki nem esett bántódása. Nem tudják, milyen érzés volt simogatni a pofiját élete utolsó pillanataiban…

👁️ 25Megnyitás →
Nem költözöm el soha nélküled, történjen bármi, hozzám tartozol! Örökké, s mindig itt leszek neked, hisz életembe oly sok jót hozol. A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös, hűséged – érzem – viszonoznom kell! Én nem is értem, mért oly különös, – ha velem maradsz, én sem hagylak el! Vállaltam, hát rólad gondoskodom, lesz ételed, s nem éhezhetsz soha! Amíg csak élsz jó barátom leszel, lehet a létem bármily mostoha. Sosem hagyom, hogy téged bántsanak, s ahogy te rám, majd vigyázok reád. s minden nap várom, újra lássalak, mert te vagy az, aki szívembe lát. Ha megöregszel én még itt leszek, boldoggá téve nehéz napjaid. Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek, mert jóságod a lelkemben lakik!

Nem költözöm el soha nélküled, történjen bármi, hozzám tartozol! Örökké, s mindig itt leszek neked, hisz életembe oly sok jót hozol. A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös, hűséged – érzem – viszonoznom kell! Én nem is értem, mért oly különös, – ha velem maradsz, én sem hagylak el! Vállaltam, hát rólad gondoskodom, lesz ételed, s nem éhezhetsz soha! Amíg csak élsz jó barátom leszel, lehet a létem bármily mostoha. Sosem hagyom, hogy téged bántsanak, s ahogy te rám, majd vigyázok reád. s minden nap várom, újra lássalak, mert te vagy az, aki szívembe lát. Ha megöregszel én még itt leszek, boldoggá téve nehéz napjaid. Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek, mert jóságod a lelkemben lakik!

👁️ 23Megnyitás →
A halálfélelem szemeiben, a könny az én szememben, a legnagyobb szenvedés életének utolsó perceiben. Utolsókat lélegzett már nagyon nehezen, de én nem tudtam mit tenni, csak bámultam magam elé meredten. Azt hittem, ha ő halott, akkor számomra az élet fagyott, de nem így lett, mert álmomban megjelent, megjelent angyal képében, nem bíráskodott jó és rossz fölött, és én könnyek között hallgattam őt. Elbúcsúzott tőlem és azt mondta: „El kell mennem. Szeretlek most is és foglak, ne feledd szavaimat.”

A halálfélelem szemeiben, a könny az én szememben, a legnagyobb szenvedés életének utolsó perceiben. Utolsókat lélegzett már nagyon nehezen, de én nem tudtam mit tenni, csak bámultam magam elé meredten. Azt hittem, ha ő halott, akkor számomra az élet fagyott, de nem így lett, mert álmomban megjelent, megjelent angyal képében, nem bíráskodott jó és rossz fölött, és én könnyek között hallgattam őt. Elbúcsúzott tőlem és azt mondta: „El kell mennem. Szeretlek most is és foglak, ne feledd szavaimat.”

👁️ 21Megnyitás →