Aranyos kölyökkutya közelről, a mancsát pihenteti – „Legnépszerűbb kutyás idézetek” felirattal

Legnépszerűbb kutyás idézetek

Az erdő szélén, dombok lábánál, buja zöld réten hol idő megáll. Hol férfi és nő hű barátja fut, miután földi idejük lejár. Mert itt, e- és túlvilág határán, hol minden kedvenc nyugalmat talál, ezen az aranyló földön játsznak, míg átlépik a szivárvány hidat. Már nem szenvednek kíntól, bánattól, újjászületnek, testük meggyógyul. Az egészségük ismét a régi, csak a régi társ, ami hiányzik. Szaladnak a füvön, gondtalanul, míg egy nap megállnak, szemük keres. Fülük hegyezik, érzik a szagot, majd hirtelen egyikük elszakad. Mert tekintetük újra összeér, újra együtt vannak, ember és társ. Egymáshoz futnak, barátok régről, elszakadásuk ideje elmúlt. A szomorúság és a búbánat örömmé válik a két szívben. Szeretetben egyesül örökké, s áthaladnak a szivárvány hídon.

Az erdő szélén, dombok lábánál, buja zöld réten hol idő megáll. Hol férfi és nő hű barátja fut, miután földi idejük lejár. Mert itt, e- és túlvilág határán, hol minden kedvenc nyugalmat talál, ezen az aranyló földön játsznak, míg átlépik a szivárvány hidat. Már nem szenvednek kíntól, bánattól, újjászületnek, testük meggyógyul. Az egészségük ismét a régi, csak a régi társ, ami hiányzik. Szaladnak a füvön, gondtalanul, míg egy nap megállnak, szemük keres. Fülük hegyezik, érzik a szagot, majd hirtelen egyikük elszakad. Mert tekintetük újra összeér, újra együtt vannak, ember és társ. Egymáshoz futnak, barátok régről, elszakadásuk ideje elmúlt. A szomorúság és a búbánat örömmé válik a két szívben. Szeretetben egyesül örökké, s áthaladnak a szivárvány hídon.

👁️ 29Megnyitás →
Elmegyek, jó gazdám, várnak már engemet, csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet. Messzire indulok, vissza sosem térek, kis tálkámba enni ezután nem kérek. Gondolj szeretettel közös sétáinkra, egyedül eltöltött, meghitt óráinkra. Talán semmi nem lesz, ahová én megyek, rátok emlékezni vajon képes leszek? Nem fáj a gondolat, útra készen állok, ettől az élettől én már mit sem várok. Egyet kérek tőled, őrizz meg szívedben, maradjak meg mindig szép emlékeidben!

Elmegyek, jó gazdám, várnak már engemet, csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet. Messzire indulok, vissza sosem térek, kis tálkámba enni ezután nem kérek. Gondolj szeretettel közös sétáinkra, egyedül eltöltött, meghitt óráinkra. Talán semmi nem lesz, ahová én megyek, rátok emlékezni vajon képes leszek? Nem fáj a gondolat, útra készen állok, ettől az élettől én már mit sem várok. Egyet kérek tőled, őrizz meg szívedben, maradjak meg mindig szép emlékeidben!

👁️ 19Megnyitás →
Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor barna szemében kialudt a fény, lefogtam szemhéját….magam temettem el. És sírtam….Hiányzik. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója és sírásója. És a barátja, persze. Ha szeretünk valakit, így működünk. Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt „természetesnek” tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szemével – amíg élt.

Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor barna szemében kialudt a fény, lefogtam szemhéját….magam temettem el. És sírtam….Hiányzik. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója és sírásója. És a barátja, persze. Ha szeretünk valakit, így működünk. Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt „természetesnek” tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szemével – amíg élt.

👁️ 8Megnyitás →
Azt mondják, ne sírj. Azt mondják, ez csak egy kutya, nem emberi lény. Azt mondják, a fájdalom elmúlik. Azt mondják, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk. Azt mondják, fontos, hogy ne hagyd őt szenvedni. Azt mondják, lehet majd egy másik. Azt mondják, ez meg fog történni veled. Azt mondják, ez több fájdalom… De nem tudják, hogy hányszor is néztél a kutyád szemébe. Nem tudják, hányszor néztetek szembe a sötétséggel, te és a kutyád. Nem tudják, hányszor volt úgy, hogy csak a kutyád volt melletted. Nem tudják, mennyire féltél mikor éjszaka a bánatod ébresztett fel. Nem tudják, hányszor aludt melletted a kutyád. Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált. Nem tudják, hányszor ölelted át, mikor beteg volt. Nem tudják, hányszor csináltál úgy, mintha nem látnád, hogy őszül. Nem tudják, hogy hányszor beszéltél a kutyádhoz, az egyetlenhez, aki tényleg meghallgatott. Nem tudják, hogy a kutyád az egyetlen, aki tudta, hogy fájdalmas időket élsz. Nem tudják, hogy milyen érzés látni az idős kutyád, ahogy próbál felkelni azért hogy üdvözöljön téged. Nem tudják, hogy mikor a dolgaid rosszul mentek, a kutyád volt az egyetlen aki nem hagyott el. Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízott benned, az utolsóban is! Nem tudják, hogy a kutyád mennyire szeretett téged és elég volt csupán annyi a boldogságához, hogy te is szeretted őt. Nem tudják, hogy sírni egy kutyáért egyike a legnemesebb, legmeghatározóbb, legigazabb, legtisztább és legmelegebb dolgoknak, amit csak tehetsz. Nem tudják, hogy amikor legutóbb bajba keveredtetek… te meggyőződtél róla, hogy neki nem esett bántódása. Nem tudják, milyen érzés volt simogatni a pofiját élete utolsó pillanataiban…

Azt mondják, ne sírj. Azt mondják, ez csak egy kutya, nem emberi lény. Azt mondják, a fájdalom elmúlik. Azt mondják, az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk. Azt mondják, fontos, hogy ne hagyd őt szenvedni. Azt mondják, lehet majd egy másik. Azt mondják, ez meg fog történni veled. Azt mondják, ez több fájdalom… De nem tudják, hogy hányszor is néztél a kutyád szemébe. Nem tudják, hányszor néztetek szembe a sötétséggel, te és a kutyád. Nem tudják, hányszor volt úgy, hogy csak a kutyád volt melletted. Nem tudják, mennyire féltél mikor éjszaka a bánatod ébresztett fel. Nem tudják, hányszor aludt melletted a kutyád. Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed részévé vált. Nem tudják, hányszor ölelted át, mikor beteg volt. Nem tudják, hányszor csináltál úgy, mintha nem látnád, hogy őszül. Nem tudják, hogy hányszor beszéltél a kutyádhoz, az egyetlenhez, aki tényleg meghallgatott. Nem tudják, hogy a kutyád az egyetlen, aki tudta, hogy fájdalmas időket élsz. Nem tudják, hogy milyen érzés látni az idős kutyád, ahogy próbál felkelni azért hogy üdvözöljön téged. Nem tudják, hogy mikor a dolgaid rosszul mentek, a kutyád volt az egyetlen aki nem hagyott el. Nem tudják, hogy a kutyád élete minden pillanatában bízott benned, az utolsóban is! Nem tudják, hogy a kutyád mennyire szeretett téged és elég volt csupán annyi a boldogságához, hogy te is szeretted őt. Nem tudják, hogy sírni egy kutyáért egyike a legnemesebb, legmeghatározóbb, legigazabb, legtisztább és legmelegebb dolgoknak, amit csak tehetsz. Nem tudják, hogy amikor legutóbb bajba keveredtetek… te meggyőződtél róla, hogy neki nem esett bántódása. Nem tudják, milyen érzés volt simogatni a pofiját élete utolsó pillanataiban…

👁️ 7Megnyitás →
A halálfélelem szemeiben, a könny az én szememben, a legnagyobb szenvedés életének utolsó perceiben. Utolsókat lélegzett már nagyon nehezen, de én nem tudtam mit tenni, csak bámultam magam elé meredten. Azt hittem, ha ő halott, akkor számomra az élet fagyott, de nem így lett, mert álmomban megjelent, megjelent angyal képében, nem bíráskodott jó és rossz fölött, és én könnyek között hallgattam őt. Elbúcsúzott tőlem és azt mondta: „El kell mennem. Szeretlek most is és foglak, ne feledd szavaimat.”

A halálfélelem szemeiben, a könny az én szememben, a legnagyobb szenvedés életének utolsó perceiben. Utolsókat lélegzett már nagyon nehezen, de én nem tudtam mit tenni, csak bámultam magam elé meredten. Azt hittem, ha ő halott, akkor számomra az élet fagyott, de nem így lett, mert álmomban megjelent, megjelent angyal képében, nem bíráskodott jó és rossz fölött, és én könnyek között hallgattam őt. Elbúcsúzott tőlem és azt mondta: „El kell mennem. Szeretlek most is és foglak, ne feledd szavaimat.”

👁️ 7Megnyitás →