"Nem tudtam elbúcsúzni tőle úgy, ahogy szerettem volna. De talán a kutyák megérzik a csendes szeretetünket – akkor is, ha nem találjuk rá a szavakat."
Kutyás Idézetek
A kutyák többek, mint társak – ők a lelkünk tükröződései, szárnyak nélküli angyalok, akik feltétel nélkül szeretnek bennünket. Ebben a kategóriában a legszebb kutyás idézeteket gyűjtöttük össze: sorokat, amelyek egyszerre idézik fel a közös pillanatok örömét, a hűség csendes erejét és a búcsú fájdalmát is. Minden egyes gondolat emléket állít azoknak a négylábú barátoknak, akik velünk éltek, velünk nevettek és velünk sírtak – és akik örökre nyomot hagytak a szívünkben.
"Mától nem kell se ébresztőóra, s nem kell kelned korán, kakasszóra! Az ébresztőd mától én leszek! Hogy felébredj mindent megteszek. Hátadról a takarót lehúzom, füled mellett majd addig vaú-zom, míg ki nem nyitod két, drága szemed, míg kiskutyádat észre nem veszed. Az időt az éhségemmel mérem, s ha felébredsz, akkor már remélem, megeteted kedvenc kiskutyád, aki éjjel vigyázott reád!"
"Lehet, hogy nem hallom, ha hívogatsz engem, lehet, hogy már fáraszt az utcára mennem. Lehet, hogy a labdám már nem hozom vissza, de a szereteted érző szívem issza! Lehet, hogy már nehéz farkamat csóválni, lehet, hogy túl sokat, nem lehet elvárni, de éppúgy szeretlek, éppoly áhítattal, simogató kezed ma is megvigasztal. Szemem alig lát már, szívem mégis ismer, s tele van irántad mély érzéseimmel. Bár az élet súlyát nehezen cipelem, de a szeretetem nem vénült meg velem!"
"A halálfélelem szemeiben, a könny az én szememben, a legnagyobb szenvedés életének utolsó perceiben. Utolsókat lélegzett már nagyon nehezen, de én nem tudtam mit tenni, csak bámultam magam elé meredten. Azt hittem, ha ő halott, akkor számomra az élet fagyott, de nem így lett, mert álmomban megjelent, megjelent angyal képében, nem bíráskodott jó és rossz fölött, és én könnyek között hallgattam őt. Elbúcsúzott tőlem és azt mondta: „El kell mennem. Szeretlek most is és foglak, ne feledd szavaimat.”"
"Amikor Isten megteremtette a világot, bizonyára volt valamilyen kifürkészhetetlen oka, hogy a kutya életkorát körülbelül ötször rövidebbre mérje, mint a gazdájáét. Pedig az embert amúgy is annyi fájdalom éri életében, valahányszor el kell köszönnie valamelyik szerettétől."
"Gyönyörű szép a világunk, s én vagyok a közepe! Én vagyok a te világod, nagy kedvence, ölebe! Ám a szépség belülről jön, a kutyáknál ez alap, jókedvedért került csak fel a fejemre a kalap! A szépség az belőled jön, vizsgáld meg a lelkedet, az a legszebb a világon, amelyiket szereted! Tanulj csak meg szívvel látni, a jóság, az boldogít, s egy kutya, ha reá bízod, jól szeretni megtanít!"
"98. November 20-a az a nap, mely emlékünkben örökre megmarad. Ez a nap azóta halott,amikor szeretett kiskutyám szárnyakat kapott. A néhány toll, amiket elhullajtott, annak tűhegyes vége mély sebet hagyott. A tollak nagyon szépek, akár rövid élete. Ezek a fájdalom és emlékezés tollai, de ami már megtörtént, nem lehet visszafordítani."
"Minden fiúnak két dologra van szüksége: egy kutyára és egy anyára, aki megengedi neki, hogy legyen kutyája."
"Két hete utoljára vettem le Rólad a nyakörvet. Életed első napját nem választhattam meg, de az utolsót nekem kellett. Köszönöm Neked, hogy a barátom voltál és a szárnyaidat bundára cserélted. Nálad jobb kutya sosem kell. Örülök, hogy újra összehozott minket a sors és a küldetésedet – bár akkor még nem tudtam – teljesítetted. Meghódítottál egy nem kutyás szívet. Köszönöm a Családomnak és a Barátaimnak, hogy segítettek cipelni ezt a terhet, mert ez most egyedül nem ment volna. Ő volt az utolsó… – Dandara de Braganza do Hungaro – Találkozunk még…. az Álmaimban"
"Nem a kutya mérete számít a harcban, hanem a harc mérete a kutyában."
"A kutya megtanítja a fiúnak a hűséget, a kitartást és azt, hogy háromszor forduljon meg, mielőtt lefekszik."
"A tél szorítása markolja világunk, mínuszok repkednek, dideregve fázunk! Az ember ilyenkor elbújik vackába, ahol melegséget duruzsol a kályha. De ha tüzet gyújthatsz, szívedben is tedd meg, adj kis melegséget drága, jó ebednek! Engedd be kutyádat, s ne csak a szívedbe, ne legyen odakint, fagyban számkivetve! Az ember barátja, hű és őrző társa, engedd, hogy a szíved emberségét lássa. A fagy szorítása ne gyilkolja testét, legalább adj neki melegedő estét. Ne fázzon odakint, ne hagyd hogy megfagyjon, néhány éjszakára melegedőt kapjon! Engedd, hogy bejöjjön, úgy sincsen jobb nála, s látod majd a szemén ott csillog a hála!"
"Elmegyek, jó gazdám, várnak már engemet, csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet. Messzire indulok, vissza sosem térek, kis tálkámba enni ezután nem kérek. Gondolj szeretettel közös sétáinkra, egyedül eltöltött, meghitt óráinkra. Talán semmi nem lesz, ahová én megyek, rátok emlékezni vajon képes leszek? Nem fáj a gondolat, útra készen állok, ettől az élettől én már mit sem várok. Egyet kérek tőled, őrizz meg szívedben, maradjak meg mindig szép emlékeidben!"
"Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor barna szemében kialudt a fény, lefogtam szemhéját….magam temettem el. És sírtam….Hiányzik. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója és sírásója. És a barátja, persze. Ha szeretünk valakit, így működünk. Az önfeláldozás, a fáradságot nem ismerő áldozat: a szeretet mértéke. Kár volt unni, aminek örülni is lehetett volna. Kár volt „természetesnek” tartani, hogy a kutyusod lihegve nézett rád, egy angyal szemével – amíg élt."
"Szivárványhíd vers kutyáról"
"A kutyák gyakran gyengédebbek, mint az emberek."
