Kutyás Idézetek

A kutyák többek, mint társak – ők a lelkünk tükröződései, szárnyak nélküli angyalok, akik feltétel nélkül szeretnek bennünket. Ebben a kategóriában a legszebb kutyás idézeteket gyűjtöttük össze: sorokat, amelyek egyszerre idézik fel a közös pillanatok örömét, a hűség csendes erejét és a búcsú fájdalmát is. Minden egyes gondolat emléket állít azoknak a négylábú barátoknak, akik velünk éltek, velünk nevettek és velünk sírtak – és akik örökre nyomot hagytak a szívünkben.

"A sors kegyetlen velem ebben az évben, a 3. barátomat veszi el tőlem. Az én kis mélynövésű barátom, a kis „kakukktojásom” a filák között elvegyülő, bábáskodó, keresztapáskodó, pasizós (persze ilyet sosem tettem), vendégfogadó kiskutyám, aki mindenkit és mindent túlélt, is a Szivárvány-hídhoz sétált. Még nincs egy hónapja, hogy ünnepeltük a 12. születésnapját. Jó utat kis barátom, kis tacskó, kis törpém. Sohasem felejtünk el. Bár mindig te voltál a legkisebb, mégis te vagy az egyik leghatalmasabb."

– Boda Katalin

"Bubu tiszteletére készítettem ezt a képet. Ezen a napon hoztuk el őt baba korában sok sok évvel ezelőtt. Mint az jó szálkás szőrű tacskóhoz illik, két kanállal falta az életet, bátor volt, mint az oroszlán, rosszcsont, mint az ördög minden kedvessége mellett. A vele töltött évek alatt meg is fejtettem a nagy tacskó talányt: – Miért ásnak a tacskók? – Azért, mert haza akarnak jutni a pokolba. "

– Boda Katalin

"Ő az én másik szemem, amely lát a felhők fölött; az én másik fülem, amely hall a szelek felett. Ő az a részem, amely elér a tengerig. Ezerszer elmondta már nekem, hogy én vagyok létezésének értelme: ahogy a lábamhoz simul; ahogy a legapróbb mosolyomra csóválja a farkát; ahogy kimutatja bánatát, amikor nélküle indulok el. (Azt hiszem, szinte beteggé teszi az aggodalom, amikor nem lehet velem, hogy vigyázzon rám.) Amikor tévedek, boldogan megbocsát. Amikor haragszom, bohóckodik, hogy megnevettessen. Amikor boldog vagyok, ővé határtalan öröm. Amikor bolond vagyok, nem törődik vele. Amikor sikerül valami, büszkélkedik velem. Nélküle csak egy ember vagyok. Vele együtt mindenre képes vagyok. Ő maga a hűség. Ő tanított meg a ragaszkodás értelmére. Vele titkos vigaszt és belső békét ismertem meg. Megértést hozott oda, ahol addig tudatlan voltam. A feje a térdemen begyógyítja emberi sebeimet. A jelenléte mellettem védelem a sötét és ismeretlen dolgokkal szemben. Megígérte, hogy várni fog rám… bárhol… bármikor – ha szükségem lesz rá. És számítok is rá – ahogy mindig is tettem. Ő „csak” a kutyám."

– Gene Hill