Megható kutya idézetek

A kutya és ember kapcsolata tele van szeretettel, hűséggel és olyan pillanatokkal, amelyek örökre nyomot hagynak a szívünkben. Ebben a kategóriában megható kutya idézeteket találsz, amelyek szavakba öntik mindazt az érzést, amit négylábú társaink adnak nekünk: a feltétlen ragaszkodást, az önzetlen szeretetet és azokat a pillanatokat, amelyek miatt életünk teljessé válik. Ezek a gondolatok emlékeztetnek arra, hogy a kutyák sokszor többet mondanak csupán egy pillantással, mint mi emberek szavakkal valaha is tudnánk.

"98. November 20-a az a nap, mely emlékünkben örökre megmarad. Ez a nap azóta halott,amikor szeretett kiskutyám szárnyakat kapott. A néhány toll, amiket elhullajtott, annak tűhegyes vége mély sebet hagyott. A tollak nagyon szépek, akár rövid élete. Ezek a fájdalom és emlékezés tollai, de ami már megtörtént, nem lehet visszafordítani."

– Boda Katalin

"Két hete utoljára vettem le Rólad a nyakörvet. Életed első napját nem választhattam meg, de az utolsót nekem kellett. Köszönöm Neked, hogy a barátom voltál és a szárnyaidat bundára cserélted. Nálad jobb kutya sosem kell. Örülök, hogy újra összehozott minket a sors és a küldetésedet – bár akkor még nem tudtam – teljesítetted. Meghódítottál egy nem kutyás szívet. Köszönöm a Családomnak és a Barátaimnak, hogy segítettek cipelni ezt a terhet, mert ez most egyedül nem ment volna. Ő volt az utolsó… – Dandara de Braganza do Hungaro – Találkozunk még…. az Álmaimban"

– Boda Katalin

"Elmegyek, jó gazdám, várnak már engemet, csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet. Messzire indulok, vissza sosem térek, kis tálkámba enni ezután nem kérek. Gondolj szeretettel közös sétáinkra, egyedül eltöltött, meghitt óráinkra. Talán semmi nem lesz, ahová én megyek, rátok emlékezni vajon képes leszek? Nem fáj a gondolat, útra készen állok, ettől az élettől én már mit sem várok. Egyet kérek tőled, őrizz meg szívedben, maradjak meg mindig szép emlékeidben!"

– Vörös Judit

"A sors kegyetlen velem ebben az évben, a 3. barátomat veszi el tőlem. Az én kis mélynövésű barátom, a kis „kakukktojásom” a filák között elvegyülő, bábáskodó, keresztapáskodó, pasizós (persze ilyet sosem tettem), vendégfogadó kiskutyám, aki mindenkit és mindent túlélt, is a Szivárvány-hídhoz sétált. Még nincs egy hónapja, hogy ünnepeltük a 12. születésnapját. Jó utat kis barátom, kis tacskó, kis törpém. Sohasem felejtünk el. Bár mindig te voltál a legkisebb, mégis te vagy az egyik leghatalmasabb."

– Boda Katalin

"Ő az én másik szemem, amely lát a felhők fölött; az én másik fülem, amely hall a szelek felett. Ő az a részem, amely elér a tengerig. Ezerszer elmondta már nekem, hogy én vagyok létezésének értelme: ahogy a lábamhoz simul; ahogy a legapróbb mosolyomra csóválja a farkát; ahogy kimutatja bánatát, amikor nélküle indulok el. (Azt hiszem, szinte beteggé teszi az aggodalom, amikor nem lehet velem, hogy vigyázzon rám.) Amikor tévedek, boldogan megbocsát. Amikor haragszom, bohóckodik, hogy megnevettessen. Amikor boldog vagyok, ővé határtalan öröm. Amikor bolond vagyok, nem törődik vele. Amikor sikerül valami, büszkélkedik velem. Nélküle csak egy ember vagyok. Vele együtt mindenre képes vagyok. Ő maga a hűség. Ő tanított meg a ragaszkodás értelmére. Vele titkos vigaszt és belső békét ismertem meg. Megértést hozott oda, ahol addig tudatlan voltam. A feje a térdemen begyógyítja emberi sebeimet. A jelenléte mellettem védelem a sötét és ismeretlen dolgokkal szemben. Megígérte, hogy várni fog rám… bárhol… bármikor – ha szükségem lesz rá. És számítok is rá – ahogy mindig is tettem. Ő „csak” a kutyám."

– Gene Hill

"De még mindig megmarad a legszörnyűbb fájdalom: az az érzés, hogy a hűséges társ egyszer s mindenkorra eltűnt a világból. Ez ellen csak egyféleképpen védekezhetem: ha a régi kutya halála előtt már van tőle egy utód, aki egy kicsit ő maga is. Így azután sohasem veszítjük el őt egészen."

– Konrad Lorenz

"Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: „Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt."

– Márai Sándor