"Nem költözöm el soha nélküled, történjen bármi, hozzám tartozol! Örökké, s mindig itt leszek neked, hisz életembe oly sok jót hozol. A ragaszkodás, hidd el, kölcsönös, hűséged – érzem – viszonoznom kell! Én nem is értem, mért oly különös, – ha velem maradsz, én sem hagylak el! Vállaltam, hát rólad gondoskodom, lesz ételed, s nem éhezhetsz soha! Amíg csak élsz jó barátom leszel, lehet a létem bármily mostoha. Sosem hagyom, hogy téged bántsanak, s ahogy te rám, majd vigyázok reád. s minden nap várom, újra lássalak, mert te vagy az, aki szívembe lát. Ha megöregszel én még itt leszek, boldoggá téve nehéz napjaid. Ha elmész majd, érzed, hogy könnyezek, mert jóságod a lelkemben lakik!"
