"És amikor így láttam őt: fiatalon, lelkesen és hittel telve, amint a kifáradhatatlan természet mélyéről mintegy az élet egészen friss híreit hozza nekem; bizalommal és csodálkozással eltelve, mintha fajtájából ő érkezett volna elsőként, hogy birtokba vegye a Földet, és mintha még mindig a világ teremtésének első napjait élnénk, irigyeltem bizonyosságának örömét. Összehasonlítottam azt az ember sorsával, aki még mindig minden oldalról a sötétségbe tapogatózik, és azt mondtam magamban: a kutya, amely jó gazdára talál, kettejük közül a boldogabb."
