"Lehet, hogy nem hallom, ha hívogatsz engem, lehet, hogy már fáraszt az utcára mennem. Lehet, hogy a labdám már nem hozom vissza, de a szereteted érző szívem issza! Lehet, hogy már nehéz farkamat csóválni, lehet, hogy túl sokat, nem lehet elvárni, de éppúgy szeretlek, éppoly áhítattal, simogató kezed ma is megvigasztal. Szemem alig lát már, szívem mégis ismer, s tele van irántad mély érzéseimmel. Bár az élet súlyát nehezen cipelem, de a szeretetem nem vénült meg velem!"
