"Elmegyek, jó gazdám, várnak már engemet, csak ne fájna nagyon itt hagynom tégedet. Messzire indulok, vissza sosem térek, kis tálkámba enni ezután nem kérek. Gondolj szeretettel közös sétáinkra, egyedül eltöltött, meghitt óráinkra. Talán semmi nem lesz, ahová én megyek, rátok emlékezni vajon képes leszek? Nem fáj a gondolat, útra készen állok, ettől az élettől én már mit sem várok. Egyet kérek tőled, őrizz meg szívedben, maradjak meg mindig szép emlékeidben!"
